Jaj, ez a mai nap. :) egy biztos: amikor fölkeltem reggel 6-kor (pfuj...), nem gondoltam, hogy ennyi minden történik majd:D

A TF-en két órát tömörítettek, és annak alkalmából mentünk le ma az óbudai sporttelepre. Undorítóan messze van, kora reggel, tömött busz, hideg, stb.

Nagy nehezen odataláltam, és már a nap elején barátságot kötöttem egy birkózó lánnyal, gondoltam, nem árt a védelem:P (bár ez ösztönszerű volt, m csak később tudtam meg, h mit sportol), és cserébe biztosítottam afelől, hogy ha a vizes programok során baja esne, kimentem a vízből, m nem nagyon tud úszni.

A nap azzal kezdődött, hogy levittek minket busszal Szentendrére, a csapat másik fele pedig biciklivel tette meg az utat. Ekkor már nem látszott a lehelet, és kezdtem magamhoz térni. A buszban elmondták, hogy tájékozódás lesz a feladat, kaptunk egy Szentendre-térképet, amin bejelöltek pontokat, amikhez kérdések tartoztak. A helyes válaszokon kívül két ilyen pontnál lyukasztót helyeztek el, amivel a lapunkra kellett "harapni".

Mondták, egy óránk van a feladatra, de nem volt egyikünknél sem óra, így két fiúhoz csapódtunk. Az egyiknek volt GPS-e is:D amit be is állított, és mentünk. Mondanom sem kell, kifutottunk az időből, és nem néztek hülyének a Szentendre belvárosában sétálgató turisták és helybéliek, hogy sportszerkóban, kezünkben térképekkel rohangálunk. De nagyon segítőkészek voltak, mondogatták, mi hol van. Szerintem még élvezték is, komolyan:)

Az egyik lyukasztót amúgy ellopták,szóval senkinek sem volt két jelölése, csak egy. Visszafelé mi bicikliztünk, ffi bringát kaptam, hát vmi szörnyű... Mármost fáj a fenekem, és próbáltam megérteni, hogy a fiúknak miért jobb az a nyereg, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Szerintem ebben a témában nincs is jó megoldás...

Na mindegy, a cangázás nagyon jó volt, tök jó iramot mentünk terepen, aszfalton, mindenhol. Aztán egyórás kajaszünet után jött a kajak-kenu:) Az jó volt, lementünk a Dunapartra, és beültünk először egy kajakba. Tök karajul nyomtuk, bár nekem ne mondja senki, hogy ezek stabil építmények.

Egyszer keresztbe álltunk a partra merőlegesen, de megoldottuk:) Aztán mondtuk, kenuzni is kéne egyet. Magunk mellé vettünk két erősnek tűnő fiút, és beültünk a kenuba. Ott kezdődtek a bajok, hogy az épp forduló kajak majdnem frontálisan belénk jött, a két srác a kajakban pedig mint a legvadabb szőke nők (akik ahelyett, hogy félrerántanák a kormányt, elengedik azt, és eltakarjáka szemüket), felemelt lapáttal várták, mi lesz (az egyikük jól fejbe is vágott a lapátjával...), de aztán mindketten megúsztuk borulás nélkül.

Már a célegyenesben voltunk a kenuval, amikor viszont láttuk előttünk a másik kajakot, és gondoltuk, olyan jó olimpiásan lehajrázzuk őket. Mind a négyen elkezdtünk evezni, mint a hülyegyerekek, és vhogy nem volt meg az egyensúly, de megbillentünk. Na, azt vhogy helyrehoztuk, amikor vki bemozdult, és akkor már nem volt menekvés: beborultunk:))))

Annyira jó volt:D aztán eszembe jutott, mit ígértem Emesének (a birkózós barátnőm), de miután mindenki megvívta a haláltusáját, rájöttem, hogy leért a lábunk, úgyhogy mondtam is egyből, hogy no para.

Aztán viszont rájöttünk, hogy az egyik lapát nincs meg. Gyorsan visszaszálltunk a kenuba, és az elkalandozó lapát után indultunk, de végül meglett. Nagyon komoly volt:D

Új mondás született a hétvégén, de majd erre mindjárt kitérek:)

Mostanában tök soxor sikerült kimozdulni a fővárosból, bár még mindig nem eléxer, de ez is haladás. Múlt hétvégén Velencefürdőn voltam Anita-partyn:) nem voltunk sokan, de szerintem ez pont elég volt, nekem nem hiányzott több ember. Kellőképpen idióták voltunk, bár az ezdőtáborhoz képest ez semmi nem volt:D

Igaz, most is kiabáltam, h közös zuhanyzás, de most nem olyan nagy lendülettel, mint régen:) na igen, örexem. Arra kíváncsi vagyok azért, hogy mit kezdtek azok a szörfdeszkával, akiknek eladták azt Anita barátjáék egy doboz sörért:D akkor még nem tudták, hogy a deszka jó nehéz, főleg ha víz van benne, de biztosan rájöttek azóta, mert noha azt hittük, hogy másnap majd megtaláljuk a strandon vmi bokorban, minden jel arra mutatott, hogy hazavitték.

Sok minden történt, de épp ezért kell a történések után írni, nem egy héttel utána, mert most már csak egy kellemes emlék a fejemben, és nem jutnak eszembe a jó kis sztorik.

Úh inkább elmesélem a mostani hétvégét, amikor 60-ban voltam Jutka meglepi buliján. Ott született az új mondás by Laura: beléd a lélek is csak hányni jár. Nem, nem nekem mondta, nem is tudom egyébként, hogy miért mondta, azt hiszem, vmi freudi elszólás lehetett:)

Jó volt a buli, hajnali 2-kor nekiálltunk aerobikozni a jó kis 90es évekféle ducducra, sörös dobozzal a kézben természetesen, meg énekeltünk is egy csomót, csak aztán Vivi megelégelte ezeket a zenéket, és jött a gügye számaival, amik nekem annyira nem tetszettek... sztem másnak sem, mert utána már nem is énekeltünk, de mindegy, egyszer kibírtuk.

És megkaptam tőle, hogy kommersz vagyok. Zeneileg. Merhogy a mainstreamet követem. Én. Gamma Ray, Hammerfall, Romeó vérzik, Road, mostanában Auróra, Toten Hosen, Nefogazz stbstb. Egy kezemen meg tudom számolni, hány számot adtak le a rádiók összesen eddig ezektől a zenekaroktól... És most a pont fm-et nem számítom ide, m az "rockrádió".

Jó, az igaz, hogy olyan zenéket is szeretek, amiket hallani rádióban, és azokra egyébként szívesebben is bulizom, meg szívesebben is énekelem őket karaokén, mint ezeket a metálos cuccokat, de szerintem ha vki nem mainstream zeneileg, az én vok. De mindegy. Pont az jutott eszembe, h oké, h szeretem Pinktől a So whatot, de ugyanúgy szeretem a Metallicától is:) amit igaz, hogy egyszer játszottak egy MTV-díjátadó koncerten v mi a szöszön, de lett is belőle botrány:D

Nem tudom normálisan kinyújtani a bal karomat a tegnapi aerobik miatt... Egyébként is jól mexívtam ezzel a diákbérlettel, m igaz, h baromi olcsó, de 15 és 22 óra között nem lehet használni...

Úh hétközben 7-8-as kezdettel vannak órák, hétvégén 9-10. Egyik sem baráti... Bár a hétvégi még működött volna, de akkor ált. itt volt Dzsi, és ha 3-4-kor fexem le, nem tudok felkelni f8-kor. Legalább is nem szívesen.

Az a baj, h egyedül jártam oda, m ha vkivel mennék, biztosan áthidalnám ezeket a problémákat. Zümi úgyis mondta, h menjünk, úh legközelebb együtt veszünk bérletet:)

Most meg kommos védésre kéne készülnöm... Nehezen veszem rá magam, de muszáj:S

Elég régóta nem írtam ide, azóta elég sok minden történt, viharos és kevésbé viharos dolgok, most meg inkább tanulnom kellene az államvizsgára...

Új hörim van: Theodore:) Gbabától kaptam a névnapomra, és nagyon édes:) igen, mindkettő:P Theó fehér és barnás foltok vannak rajta. Este f10 körül ébred, olyankor be kell tenni neki a kereket, m különben rágja a rácsot. Hogy miért nincs benn a kerék mindig? Egyrészt nagyon nyikorog (igen, jól érzitek, választhatok a nyikorgás és a rácsrázás között, brilliáns), másrészt meg Theó agyonhajtaná magát. Egyik este négy óra hosszat kerekezett, a végén, amikor kivettem a kerékből, a lábaival nem hagyta abba a mozgást, annyira bezizizett. De amúgy csípem a kis pofáját:)

Other breaking news: a Fradiba igazoltam. Ma volt a bemutatkozásom zöld-fehér mezben, igazából egységesen bénák voltunk, de legalább én voltam a legkevésbé béna:) de nem vok letörve, m végre olyan nyugalomban le tudtam gurítani a 120-at, amire szükségem van, és ami az elmúlt időszakban hiányzott - ami talán részben az én hibám is, de ebbe most ne menjünk bele:)

Voltam tekevébén is tudósítani, az nagyon jó volt, leszámítva, hogy pont jókor jött az államvizsga előtt két héttel, node sebaj. Írtam a cikkeket, mint az állat, ment a lapba is meg az online-ra is. A csapat szerint visszafogottak voltak az írások, a Vezetőségem szerint viszont túl lelkesek és néha túlzók. Szerintem meg úgy voltak jók, ahogy leírtam őket, elvégre azért írtam úgy, ahogy. Egy vmiben viszont mind a három faktor egyetért: jó h vége a vébének:)

A suli a befejeztéhez közeledik, leadtam a szakdogákat, amelyekre kaphattam volna több pontot is, de majd a védésen megmondom a tutit. Az államvizsgák most kezdődnek, az angol mindjárt a jövő héten: szerdán. Élvezet lesz reggel 9-re odamenni, hogy aztán utolsónak menjek be. Remélem, addigra már mindenki le lesz fáradva, és azt fogják hallani, amit hallani szeretnének, nem azt, amit mondok:D Bár most is azon dolgozom, hogy a kettő overlapja minél nagyobb legyen:)

De közben lovas hírt adok, m az kell. Csak küldenék már el a hülye anyagot... Tegnap is másfél óráig tartott... A faszi már örül előre, ha hívom, de inkább hasson az IT-jára, hogy csipkedjék magukat... Időközben a gmailemen lement a nap:)

Szegény Vanda még soxor eszembe jut. Múltkor láttam egy bébi hörit a kisállatkereskedésben, ami az anyukája mellett feküdt, de nem aludt, hanem addig-addig fészkelődött, míg felébresztette az anyját. A mamahöri szemrehányóan fordult oda, h megnézze, mi történt, de amikor látta, h csak a szokásos, gátlástalanul visszaaludt:)

Másik vicces jelenet, amit a napokban láttam, és igazából innen a cím: megvan az a rész a Jóbarátokból, amikor Rachel szül? A nagy erőlködésben véletlenül lefejeli a mellette sápítozó, roppant segítőkész Rosst, aki feltérdelve nyavalyogva közli:
– El sem hiszitek, hogy ez mennyire fájt – majd az éppen a farfekvéses babájával küzdő Rachel és a láthatólag kellőképp tapasztalt szülész-nőgyógyásznő méla undorral és hitetlenkedéssel vegyes tekintetének tüzében jobbnak látja elhallgatni és folytatni a segédkező sápítozást:)

Azt hiszem, tényleg igaz az, hogy az aranyhörcsögök csak 2-3 évig élnek. Vanda kb. kétéves volt:(

Szerdán vettem észre, hogy a bal szeme alján van egy barnás csík. Gondoltam, biztos vmi szemgyulladás, huzatot kapott v vmi. Másnapra a fejének bal fele bedagadt kicsit, és a szőre is olyan furcsa állagú lett, ráadásul teljesen más szaga volt a hörinek, mint általában.

Csütörtökön elvittük dokihoz. Kapott a fenekébe egy kálciuminjekciót, meg kapott szemcseppet és vmi bogyót, amit vízben kelett feloldani, és az orrára, szájára csepegtetni. Napi kétszer mindkettőt.

De ahelyett, h javult volna az állapota, csak egyre rosszabb lett, és szombaton nagyon csúnyán nézett ki, amikor eljöttem dolgozni. Este, amikor hazaértem, fura kattogó hangot adott ki kilégzés közben, de gondoltam, csak bedugult az orra, hagyom aludni, majd később beadom neki az orvosságait.

De aztán nem jött elő később sem, hiába hívtam. Megpróbáltam hozzáférni, kihúzogattam a kis vackából... Horrorisztikusan nézett ki. A jobb szeme sztem csak simán csukva volt, de a balt mintha benőtte volna vmi. A pofája bal fele be volt dagadva, ronda lila lett, és minden kilégzésnél csak hörgött:( Pumpáltam bele egy kis vizet, arra megmodzult egy kicsit, de aztán elerőtlenedve lógott a kezemben, ahogy fogtam:( Csak arra várt, hogy elbúcsúzzon:(

Még szerencse, hogy Gregorio ott volt velem. Vandát a 173-as Rákospatak utcai megállójához közel temettük el, remélem, nem sokáig ott maradhat. RIP kisbogár:(

Nahát időközben belebetegedtem a szakdogába:S Nem valami izgi. Itt csücsülök a nappaliban az ágyon, és próbálok írni, miközben sokáig alszom, és nem tudok normálisan haladni, mert hamar elfáradok, viszont ráadásul még szarul is érzem magam:S

Szeretnék ugrani az időben egy olyan másfél hónapot... Az nem olyan sok, ugye?:)

:( Na mindegy. Az együttérzést köszönöm, de a Bayern azóta kiesett a német kupából, aminek annyira nem örültem. Csak a BL, én benne vagyok:)

Sziasztok!

Aki hasonlóképp szenved a szakdogájával (szakdogáival), mint én, az dobjon egy kommentet! Vigasztaljuk meg egymást!:) Amúgy én most szünetet tartok egy BL-meccs erejéig. A mai meccseken nem sok gól esett eddig, kicsit uncsik. De azért jobb, mint a szakdoga.

Na xal: ÍRJATOK!:) (kívülállóktól is szívesen fogadunk lelki támaszt:P)

Az előbb jutott eszembe, hogy hat nap múlva elvileg tavasz van:D Kint meg zuhog a hó. Ami töxép, meg végre játszhat egy nagyot a kuszi a hóban, de banyek itt volt majdnem három teljes hónapja a télnek, miért most kell?:)

Az előbb telefonált a konzulensem, hogy elmarad a ma reggeli konzultáció, aminek nem kicsit örülök. Beteg a Dzsi:( úh jobb, ha itt maradok ma még vele. Meg legalább időben felkeltem. Asszem nemsoká kimegyek vásárolni, m szép lassan minden elfogyott itthonról:S

Szép volt, fiúk!

Igen, itt voltunk, Dzsi korábbi "tanulmányainak" színhelyén:) Nagyon jó volt, legszívesebben haza sem jöttem volna, dehát ugye... (nem is részletezem)

Annyira tiszta volt a levegő, hogy egész meglepődtem, mi mindenre képes a szemem és a kontaktlencsém, ha úgy istenigazából összefognak.

Rájöttem továbbá, hogy a kisvárosban csörgedező, elsőre pataknak nézett vizecske a Ruhr, és hogy az autóban az AC nem a tanksapka nyitóját takarja:)

Huh, és a kölni dómot is megmásztuk... 509 lépcső, eszembe véstem, mint a pék:) A lábikóim órákkal az action után is remegtek. Az előbb nyújtózkodott a höri, szegényt ki kéne már takarítanom, úgy érzem.

Na szóval... Vásárolgattunk is, azt sajnálom, hogy Dzsibébi nem nagyon talált magának semmit, de nekem azért sikerült szemezgetnem egy kicsit:)

Tetszik a német boltkultúra, abból a szempontból, hogy az eladók mindig mosolyognak, és akkor sem akarják átvágni a torkodat, ha épp nem veszel semmit, sőt, akkor se, ha ez már azelőtt ordít rólad, hogy belépnél a boltba.

Szerettünk volna eljutni a Dortmund Bréma elleni kupameccsére is, de ez a fünfzehn kilometer Stau miatt meghiúsult. Pedig Presskartéink is voltak, miután a külföldi focirovat vezetője akkreditált minket:) Csakhogy a Flughafentől a Stadionig, a normál esetben 10 perces útszakaszt, sikerült két óra alatt megtenni. A hét órakor kezdődő meccsre negyed 9-kor érkeztünk meg a stadiontól gyalog kb 20 percre lévő parkolóba, ahol úgy döntöttünk, visszafordulunk.

A meccs am állítólag nem volt nagy szám (monnyuk, ha bejutunk, nyilván nem azzal lettünk volna elfoglalva:) ), ráadásul kiesett a Dortmund, és sajnos egy szurkoló is meghalt:( A részletekért katt ide.

De akárki, akármit mond, én még az utat is élveztem:) a visszautat főleg, amikor már lehetett haladni, és énekelni:) Meg megálltunk egy benzinkútnál is falatozgatni:)

Dzsinek a gondjaira bízták a Bulit, amit ő am nem vezethetett volna, úgyhogy volt egy kis para, nehogy történjen valami. Velünk nem is történt semmi szerencsére, a dugóban előttünk haladó autó viszont rácuppant az előtte haladóra, de mi meg tudtunk állni, úh nem csúsztunk rájuk, és a mögöttünk lévő sem ránk.

Hú, most nem jut több dolog eszembe, már azok közül, amiket itt megosztanék a szánalmas Csikasz-blog olvasóival:), a lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam:)

A német nyelv kezdett rámragadni, úh ezért is kár, h hazajöttünk, de azt hiszem, nagyjából egy hét alatt hozzá tudtam volna szokni. Furi, mert ugyanazokat az embereket egyre jobban értettem... Most viszont sajnos vissza kell váltanom angolra:(

Na megyek is:) See ya folks:)

Mindenek előtt: kijavítottam az előző cikkben vétett hibát, amiért a Csikasz-blog kedves olvasóinak bocsánatáért esedezem:)

Tegnap jöttünk haza Dzsibabával Deutschlandból, és máris dolgoznom kellett:(

Monnyuk a hajam kihullott a mai naptól:) úgy volt, 5-re megyek röpi meccsre, mert pont hiányzott, hogy a röplabda rovatfelelős távol van, és rám sózta a sportágát (felsőbb utasításra persze:) ).

Erre Rafael Nadal rekordot döntő meccset játszik (több mint 5 órányit, a részletekért katt ide), a cikk nagy részét én írtam, mire kaptam egy kézianyagot, amit meg kellett csinálnom, így félbe kellett hagynom a teniszt az online-nál, és átnyargalni a napilaphoz... És végül röpimeccsre sem mentem, viszont meg kellett várnom az összes meccset, meg még sportlövészet is volt...

De végre itthon vagyok:)

Csak gondoltam, elmondom, hogy épp a Templers of Steelt hallgatom a Hammerfalltól, és hogy ez mennyire jó:)

Még be kell fejeznem egy cikket, amit nem sokára kiteszek ide, m kiderült, hogy vki fókuszt ír ebből az anyagból, így hiába szeltem át szerdán a fél várost azért h hajnali h9-kor találkozzak az interjúalanyommal, aki tök aranyos volt amúgy, és még a kv-ra is meghívott, amit rendeltem.

Na mindegy, ez utóbbi élményt úgyse veheti el tőlem senki:)

Heeding the call... Most már ez megy, de majd azért még meghallgatom újra a Templerst, amit én csak Revolutionnak hívok:)

Na jól van, akkor jobban teszem, ha írok, mert már hiányol valaki:)

Most értem haza szanalmas.nso.hu-ból, és csak annyit mondok, hogy a pék rakja meg a Menkesztert! Elmondom, miért. 20 perccel a meccs vége előtt kész volt a cikk, és meglett volna a kakaó a csapatban, h tartsa a 3-0-t, jó, esetleg egy negyediket is be lehetett volna még rámolni. De az, h ezek után kap egy gólt, majd lő egyet, majd megint kap egyet, lehetőleg a 89. és a 93. percben az utóbbi kettőt, az sok nekem... Hajam kihullott már a végére.

Xal. Ha már nyernek, nyertek volna normálisan:)

Egyébként meg rájöttem h hn h9-kor interjúzom a volt sulimnál, és még ki kell találnom a kérdéseket, majd az utána jövő hospitálásra a megfigyelési szempontokat, és a pilotingra az interjúkérdéseket. Hát a pék...

Meg... Ma találtam valami horrorisztikusat valami egészen elképesztő helyen, ezt majd személyesen elmesélem, mert leírni amúgy se tudnám, és nem is olyasmi, ami publikus, meg kell hozzá lélekjelenlét is:) Bár lehet, kicsit túlspirázom, de a felismerés pillanatában majdnem ledobtam mindent, és mentem Neked telefonálni, de míg visszaértem a helyemre, megnyugodtam annyira, h kb olyan 20 percre rá elfelejtsem, és lementsem statikusba:)

No, most megyek a dolgomra, bár legszívesebben lefeküdnék, és aludnék holnap estig.

Hát így utúlag is BÚÉK mindenkibe meg boldog Karácsonyt, Ádámoknak, Éváknak boldog névnapot, és mindenféle egyéb boldog dolgot mindenkinek! :)

Amúgy meg történelmi pillanathoz érkeztünk, mert elküldtem mélben a kommos szakdogavázlatomat a konzulensemnek, aki szerintem már meg is feledkezett rólam, de remélem, eszébe jutok azért:)

A karácsonyi nagyatakarítást utólag teljesítettem, most tök szokatlan, hogy rend van és tisztaság, de azért így sokkal jobb. Na jó, ez nem teljesen igaz, m ált. is rend és tisztaság van nálam:) Igen, bármilyen hihetetlen. Nem vagyok az a rendmániás, és viszonylag hosszú ideig képes vagyok elidőzni a káosz közepén, de ha egyszer bekattanok, akkor azonnal rendet kell rakni. Legyen az hajnali egykor vagy délután, vagy reggel (bár ez utóbbi elég ritka:)).

Kiskoromban soha nem értettem , hogy minek ez a nagy felhajtás és hűhó a környezetünk felfrissítéséért karácsony környékén, mikor így is minden jó, de úgy látszik, örexem, mert most már értem, sőt, mint mondtam, még jobban is érzem magam „tisztán”.

Ma és holnap még kihasználom az utolsó szabadnapjaimat, aztán vár megint a munka... de most erre még nem gondolok:)

Meg az edzések is elkezdődnek, na jó, egy kicsit várom már őket. Meg azt h végre eljárjak erobikozni. Arra gondoltam, veszek egy bérletet, m különben az életben nem jutok el az edzőterembe.

Amúgy már nincs rossz kedvem, de amikor a meccs 75. percében meghal a word és elvész az anyagom, amit a partita addigi részéből és az azt megelőző találkozóból írtam, az kicsit idegessé teszi az embert. Kb két mondatot kellett volna még hozzáírni, és tök királyul kiment volna a cikk egy perccel a lefújás után. Erre basszus... Írhattam újra az egészet...

Meg különben is fáradt vok, és megint nem tudtam felkelni erobikra... Meg a körmös is beteg volt kedden, pont szívesen keltem korán a semmiért, csütörtökön a konzulensem sem lesz, és ma, amikor fel akartam venni az indexet, rájöttem, zárva van az az iroda, ahol a kis fekete noteszke lapult... Jó, kinyittattam, de akkor is. Nehogy vmi simán menjen...

Viszont ma megjelent két nagy anyagom is a lapban, ami tök jó:) Mondta is Anita, hogy tegnap karácsonyom volt:)

Na jól van, nem írok többet, m vmi karbantartás lesz 1-től, és ha ez az anyagom is elszáll, komolyan felmegy a pumpa:)

Akárki akármit mond, szerintem tök romantikus dolog hajnali egykor egyedül ülni a szerkesztőségben, és pofozgatni az NSO-t:) főmenü- és jegyzetcsere, meg ilyenek:)

Ma szerettem volna elmenni meló előtt aerobikozni, de képtelen voltam felkelni, miután ezt mindössze 3 óra alvással kelett volna megtennem, és vhogy nem ment. Pedig a cuccomat is összepakoltam előre:( Na majd legközelebb.

Itt benn a szeriben mindegyik billentyűzeten van egy betű, ami nem működik, ezen az "l", úh ha "l" betű hiányzik vhonnan, akkor az ezért van. No meg persze az is zavar, hogy megnőtt a körmöm, és lassan 1-2 betűt ütök le egy helyett, xal nagyon kell figyelni:) Holnap reggel 8-ra megyek körmöshöz... a mai ügyelet után. Kb az lesz, mint ma reggel az aerobikkal, a különbség csak annyi, h most muszáj lesz felkelni... Körmös után pedig újra meló, m az kell:)

De szerdán hawaii lesz:) Leszámítva azt az apróságot, h be kell majd mennem a volt ált sulimba, mert ma reggel elvileg jegyet mentem beiratni... Ha fel tudtam volna kelni.

Szakdoga, beadandó... Majd egyszer.

Miért csak regisztrált felhasználók kommentelhetnek? Monnyuk nem mintha olyan sűrűn kommentelnének az emberek. Pedig egyre többektől hallom, hogy olvassák a blogomat:) hát... regisztráljatok, kedves olvasóim, és kommenteljetek:) kíváncsi vok, kik vagytok:)

Hm. Amikor szakdogát kéne írni, a légy is hasraesik, olyan tisztaság lesz a lakásban. Ha tanulni kéne, bővül a blogom:)

Két dologra jöttem rá a reggelhez képest: nem mentem Asszel aerobikozni, m még azért göthös vok, és inkább itthon punnyadtam a hülye jegyzeteimmel.

Meg persze megnéztem a magyar–norvég kézimeccset is. És már nem is kötőjelet teszek, hanem automatikusan ütöm az alt0150-et, ezt már, azt hiszem, lehet szakmai ártalomnak nevezni. Jah a meccs. Borzalom volt. Olyannyira, hogy a második félidőben már tanultam, miközben ment a TV. Nem, nem részletezném, ilyen nincs, hogy minden norvég támadásnak gól a vége, hogy mi képtelenek vagyunk betalálni, és hogy egyetlen balkezes átlövőnket egy ilyen találkozón vetjük be először. Aki ráadásul a magyar góllövőlista vezetője... Pedig sztem jó ez a kapitány. Tud fanatizálni, variálja a csapatot, mint állat. Ez az egy nem fér a fejembe, hogy akkor miért nem szerepeltette ezt a leányzót eddig. És SZUCSÁNSZKI ZITÁT MIÉRT HAGYTA KI A KERETBŐL? Görbe kifújt a második félidőre, ez látszott. Szóval kicsit contradictory nekem ez a mi kapitányunk, dehát mindegy.

Ja igen, a másik dolog, amire rájöttem, hogy az előző bejegyzésem címéről nem írtam semmit:))) bár végül is látszik, hogy a rózsaszín keret helyett most ez a kékes cucc van. Remélem, tetszik:) Nem, elnézést, ez így nem igaz. Nem igazán érdekel, hogy kinek hogy tetszik. Nekem bejön, ezért változtattam erre. Ha másnak is bejön, jó, ha nem, úgyis jó:)

Hű, most nem kéne itt lennem, hanem tanulni kéne a hülyehülye zh-ra. Ami am benne se volt a kurzustervben, mert a félév során változott meg az egész - ezt jól bele is fogom írni az értékelésbe:) Am az a szívás, hogy pont ezért (mivel hogy úgyse lesz zh), pont mindent elolvastam... Úh most a nyakamba szakadt az egész.

Este azért elmegyünk Popsival aerobikozni meg szaunázni:)

A tekét most hanyagolom. Januárig, az egy Mikulás-kupa kivételével látni sem akarok sem tekepályát, sem tekegolyót. Talán a BKV-s évzáró partyn. De ott is csak módjával. Tök furi, úgy érzem, most picit kiégtem tekefronton. Jól is jön egy kis pihenő. Most olyan mozgásra van szükségem, mint az a thai boxos aerobik. Nem akarok semmire koncentrálni meg figyelni, csak püfölni a levegőt (ha épp agresszív kismalac-hangulatban vok, oda is képzelek dolgokat:) ), nézni a tükörben, hogy melyik izomcsoportom dolgozik:), és boldogan nyugtázni, hogy az aznap elfogyasztott csokinak jó helye van, majd eztuán kidögleni a szaunában.

Ajtóügyben is intézkedtem:) bár amióta felvettem a kérdést a problémajegyzékembe, nem recseg az ajtó, így tegnap is feltűnés nélkül osonhattam haza hajnali nemtoménhánykor:) Elvileg vasárnap idedugja az orrát az ajtós gyerek.

A külső iskolai gyakot azóta "teljesítettem":) alsós tanítónénim meglepően vevő volt a történetre, úh megkaptam az aláírást, amiért cserébe elkísértem a mazsolákat egy bábszínházi előadásra, meg voltam velük korizni. Első bé. Hát nem cuki? :) Az egyik kisfiút azzal csúfolták, hogy szerelmes belém, aki ezt hevesen tagadta, és közölte, hogy szeret engem, de nem úgy:))))) Nagyon komoly. Egyébként tökre élveztem a velük töltött időt, és azt hiszem, ha normálisan megfizetnék, szívesen lennék alsós tanítónéni.

Am hihetetlen, hogy ezek a gyerekek mennyivel fejlettebbek, mint mi voltunk az ő korukban. Már úgy értve, h mi mindent tudnak már a világról. Pl a bábszínházos előadáson előkerült a drog mint téma. Szerintem mi hétévesen nem is tudtuk, mi az a drog. Meg is kérdeztem a napközis tanártól, hogy csak ennyire szita az agyam, v ilyesmiről mi ennyi idősen még télleg nem is hallottunk, és sokat mondó pillantással közölte, h "áh", vagyis hogy nekünk elsőben ilyesmiről még fogalmunk se volt. Az egyik kissrácnak mobiletelefonja is van... Meg zsebpénze, de elég komoly szinten... Na mindegy, változik a világ:)

Nem, nem akarock dolgozni,
Nem, nem akarock dolgozni,
Nem, nem akarock dolgozni.

Csa-csa-csa

Szegény blogom, méghogy hirdetésekkel raknák tele, még mit nem... Utálom a villogó bannereket, és az Index címlapjára sem szeretnék kikerülni.

Furi amúgy ez a blog-dolog. Egyrészt az ember írogat, mermérne, egyrészt szeretné, ha minél többen olvasnák az írásait, másrészt nem, mert inkább elzárkózna a világ elől. De akkor miért ír blogot? Ördögi kör, és az emberben öldöklő csatát vív egymással az expresszionizmus–exhibicionizmus kettős az eszképizmus oldalán pályára lépő szentimentalizmussal, vagyis a (virtuális) fiókművészettel. Az anonimitás és ismeretlenség iránti vágy pedig hosszú, 12 menetes meccset játszik az önkifejezéssel és önmegvalósítással.

"Ha szabad magam így kifejeznem":) A Macskafogó 2-t még nem tudom kívülről.

Más. Életemben először elaludtam az éjszakain. Vicces volt:) ill. elsőre annyira nem, csak így utólag. Xal egy buli után mentem hazafelé a 979-esen, és valahol az Andrássyn aludhattam el, és a végállomáson ébredtem fel – Újpalotán.

Néztem ki a fejemből, és azt hittem a szintén az igazak álmát alvó egyetlen utastársamról, hogy olyas valaki, akihez abban a pillanatban szívesen hozzábújtam volna. Így hát közel mentem hozzá, de mivel gyanús volt, h mégsem lehet az, akire gondolok, jól megnéztem, kb. ráhajoltam, és hát nem akkor ébredt föl, abban a szent pillanatban, amikor hétrét görnyedve az arcába bámultam a körülményekhez képest iszonyatosan kikerekített (amúgy csík-) szemekkel? Hát de. Nem volt ciki:)))))

Persze aztán exkuzáltam magam (ez az egyik kedvenc szavam – most éppen:) ), ő meg csak röhögött, aztán eldumáltuk azt a 20 percet, amit még várni kellett a busz indulásáig. A sofőr is tök jó arc volt, jól kiröhögött minket, aztán ott hülyültünk. Utastársam viszont nagyobbat szívott, mint én: a csepeli végállomáson szállt fel, és csak 2 megállót szeretett volna menni, ráadásul ébredésünk percében kb egy óra választotta el előzetesen eltervezett felkelésének pillanatától, mert aztán dolgozni kellett mennie.

Épp a külső iskolai gyakon gondolkodom. Nagy pofátlanság odaállni az alsó tanítónénimhez, és arra kérni, írjon alá nekem x óra gyakorlatot, amin ott se voltam? Pedig mindenki így csinálja, és nekem sincs kedvem sokat szenvedni ezzel a cuccal. Hm. Na majd felhívom Eper anyánkat, vagy Vivi asst:) Ők mindig mindent tudnak, és ez megnyugtató:)

"Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!" Na, honnan idéztem? :)

Jól van, be is fejeztem, nem leszek olyan, mint nagypapám 92 éves unokanagynénje, akinek mindenről eszébe jut valami vagy egy vers, vagy egy latin idézet, vagy egy dalrészlet formájában.

A lényeg: van kb 20 percem, mert utána menni kell taní-tani (ismételt elnézést:) ).

Ma reggel a lakásban mászkálva az jutott eszembe, miért nem olvasok mostanában. De tényleg, tök gáz: elkezdek egy könyvet, aztán abbahagyom. Elkezdek egy másikat, azt is abbahagyom. Nincs annyi zsepi a házban, ahány könyvjelzőt egyszerre foglalkoztatok.

"Korszerűen bunkó vagyok..." (sorry again), bár az írást nem hanyagolom, mint azt valahol már említettem, azért a 12 ezer karakter befigyelt tegnap is:)

Mondjuk, regényt ritkán írok. Pedig ötletem is van. Meg jó lenne írni csak úgy. Nem blogot. Nem ilyen földhoz ragadt dolgokat, hogy mi történik velem. Kit érdekel. Én is unatkozom visszaolvasva. Jó, tudom, h azért legalább egy valakit érdekel:)

Szóval jó lenne írni valami szürreálisat, valami expresszionistát, valami dadaistát, csak dobálni a szavakat egymás mellé. Olyan szavakat, amiket senki sem ismer, mint pl. a pösz, a macskatalp, vagy a fenékalj.

Vagy csak egy hangulatképet. Korábban írtam már ilyet. Egyik legjobban sikerült rövid darab, életem legszebb bókjáról. Már azok közül, amiket én kaptam. Én nagyon rossz vagyok bókolásban amúgy, úh inkább szemmel próbálom kifejezni, amit érzek. Persze ezt sokan nem értik, és néha kellemetlen helyzetbe kerülök miatta.

Szóval múltkor eszembe jutott, vajon hol lehet az a "vers". Amúgy egy új műfajt is kitaláltam, amiben ezek a hangulatképek íródnak: szösszenet:) vagy ha már foglalt a kategória, akkor íj:)

Na ennyi:) visszatérek a mába, és összeszedem magam, hogy indulhassak.

Imádom a hosszúra nyúlt bajnoki fordulókat:)

Meg azokat az embereket is, akik, ha kilencest dobsz, öklükkel boldogan a levegőbe ütnek, ha viszont becsúszik egy-két rosszabb gurítás, a térdüket csapkodják mérgükben, h hogy lehetsz ilyen istencsapása. Mindezt lehetőleg két percen belül, mert úgy az igazi...

Persze én nem hagyom, h ilyesmi elrontsa a kedvemet, ami annak ellenére nem rossz, hogy azért nem ez volt életem napja. Mert megvan az ellenszer:)

Azt eddig is tudtam, h nehezen tűröm mások hülyeségét, de egyre inkább kezdek rájönni, hogy nem is ez az embert próbáló, hanem hogy együtt élj a sajátoddal. De ahogy benő az ember feje lágya (;) ), és egyre jobban megismeri saját magát, megtanulja ezt kezelni, és azt hiszem, ezügyben jó úton haladok.

A dolog nyitja az edzés. Amíg edzésen nem vagyok képes ráerőszakolni magamra, hogy 120 vagy még több gurításon keresztül odafigyeljek, de ne csak úgy tessék-lássék, hanem ahogy kell (ld. online műfaj:) ), addig a meccsen sem fog menni.

A másik a hüvelykujj-taktika, amit ma tanultam Zümitől, miközben törölgette a golyóimat:D de ezt már nem árulom el:)