Jaj, ez a mai nap. :) egy biztos: amikor fölkeltem reggel 6-kor (pfuj...), nem gondoltam, hogy ennyi minden történik majd:D
A TF-en két órát tömörítettek, és annak alkalmából mentünk le ma az óbudai sporttelepre. Undorítóan messze van, kora reggel, tömött busz, hideg, stb.
Nagy nehezen odataláltam, és már a nap elején barátságot kötöttem egy birkózó lánnyal, gondoltam, nem árt a védelem:P (bár ez ösztönszerű volt, m csak később tudtam meg, h mit sportol), és cserébe biztosítottam afelől, hogy ha a vizes programok során baja esne, kimentem a vízből, m nem nagyon tud úszni.
A nap azzal kezdődött, hogy levittek minket busszal Szentendrére, a csapat másik fele pedig biciklivel tette meg az utat. Ekkor már nem látszott a lehelet, és kezdtem magamhoz térni. A buszban elmondták, hogy tájékozódás lesz a feladat, kaptunk egy Szentendre-térképet, amin bejelöltek pontokat, amikhez kérdések tartoztak. A helyes válaszokon kívül két ilyen pontnál lyukasztót helyeztek el, amivel a lapunkra kellett "harapni".
Mondták, egy óránk van a feladatra, de nem volt egyikünknél sem óra, így két fiúhoz csapódtunk. Az egyiknek volt GPS-e is:D amit be is állított, és mentünk. Mondanom sem kell, kifutottunk az időből, és nem néztek hülyének a Szentendre belvárosában sétálgató turisták és helybéliek, hogy sportszerkóban, kezünkben térképekkel rohangálunk. De nagyon segítőkészek voltak, mondogatták, mi hol van. Szerintem még élvezték is, komolyan:)
Az egyik lyukasztót amúgy ellopták,szóval senkinek sem volt két jelölése, csak egy. Visszafelé mi bicikliztünk, ffi bringát kaptam, hát vmi szörnyű... Mármost fáj a fenekem, és próbáltam megérteni, hogy a fiúknak miért jobb az a nyereg, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Szerintem ebben a témában nincs is jó megoldás...
Na mindegy, a cangázás nagyon jó volt, tök jó iramot mentünk terepen, aszfalton, mindenhol. Aztán egyórás kajaszünet után jött a kajak-kenu:) Az jó volt, lementünk a Dunapartra, és beültünk először egy kajakba. Tök karajul nyomtuk, bár nekem ne mondja senki, hogy ezek stabil építmények.
Egyszer keresztbe álltunk a partra merőlegesen, de megoldottuk:) Aztán mondtuk, kenuzni is kéne egyet. Magunk mellé vettünk két erősnek tűnő fiút, és beültünk a kenuba. Ott kezdődtek a bajok, hogy az épp forduló kajak majdnem frontálisan belénk jött, a két srác a kajakban pedig mint a legvadabb szőke nők (akik ahelyett, hogy félrerántanák a kormányt, elengedik azt, és eltakarjáka szemüket), felemelt lapáttal várták, mi lesz (az egyikük jól fejbe is vágott a lapátjával...), de aztán mindketten megúsztuk borulás nélkül.
Már a célegyenesben voltunk a kenuval, amikor viszont láttuk előttünk a másik kajakot, és gondoltuk, olyan jó olimpiásan lehajrázzuk őket. Mind a négyen elkezdtünk evezni, mint a hülyegyerekek, és vhogy nem volt meg az egyensúly, de megbillentünk. Na, azt vhogy helyrehoztuk, amikor vki bemozdult, és akkor már nem volt menekvés: beborultunk:))))
Annyira jó volt:D aztán eszembe jutott, mit ígértem Emesének (a birkózós barátnőm), de miután mindenki megvívta a haláltusáját, rájöttem, hogy leért a lábunk, úgyhogy mondtam is egyből, hogy no para.
Aztán viszont rájöttünk, hogy az egyik lapát nincs meg. Gyorsan visszaszálltunk a kenuba, és az elkalandozó lapát után indultunk, de végül meglett. Nagyon komoly volt:D
