Szegény blogom, méghogy hirdetésekkel raknák tele, még mit nem... Utálom a villogó bannereket, és az Index címlapjára sem szeretnék kikerülni.
Furi amúgy ez a blog-dolog. Egyrészt az ember írogat, mermérne, egyrészt szeretné, ha minél többen olvasnák az írásait, másrészt nem, mert inkább elzárkózna a világ elől. De akkor miért ír blogot? Ördögi kör, és az emberben öldöklő csatát vív egymással az expresszionizmus–exhibicionizmus kettős az eszképizmus oldalán pályára lépő szentimentalizmussal, vagyis a (virtuális) fiókművészettel. Az anonimitás és ismeretlenség iránti vágy pedig hosszú, 12 menetes meccset játszik az önkifejezéssel és önmegvalósítással.
"Ha szabad magam így kifejeznem":) A Macskafogó 2-t még nem tudom kívülről.
Más. Életemben először elaludtam az éjszakain. Vicces volt:) ill. elsőre annyira nem, csak így utólag. Xal egy buli után mentem hazafelé a 979-esen, és valahol az Andrássyn aludhattam el, és a végállomáson ébredtem fel – Újpalotán.
Néztem ki a fejemből, és azt hittem a szintén az igazak álmát alvó egyetlen utastársamról, hogy olyas valaki, akihez abban a pillanatban szívesen hozzábújtam volna. Így hát közel mentem hozzá, de mivel gyanús volt, h mégsem lehet az, akire gondolok, jól megnéztem, kb. ráhajoltam, és hát nem akkor ébredt föl, abban a szent pillanatban, amikor hétrét görnyedve az arcába bámultam a körülményekhez képest iszonyatosan kikerekített (amúgy csík-) szemekkel? Hát de. Nem volt ciki:)))))
Persze aztán exkuzáltam magam (ez az egyik kedvenc szavam – most éppen:) ), ő meg csak röhögött, aztán eldumáltuk azt a 20 percet, amit még várni kellett a busz indulásáig. A sofőr is tök jó arc volt, jól kiröhögött minket, aztán ott hülyültünk. Utastársam viszont nagyobbat szívott, mint én: a csepeli végállomáson szállt fel, és csak 2 megállót szeretett volna menni, ráadásul ébredésünk percében kb egy óra választotta el előzetesen eltervezett felkelésének pillanatától, mert aztán dolgozni kellett mennie.
Épp a külső iskolai gyakon gondolkodom. Nagy pofátlanság odaállni az alsó tanítónénimhez, és arra kérni, írjon alá nekem x óra gyakorlatot, amin ott se voltam? Pedig mindenki így csinálja, és nekem sincs kedvem sokat szenvedni ezzel a cuccal. Hm. Na majd felhívom Eper anyánkat, vagy Vivi asst:) Ők mindig mindent tudnak, és ez megnyugtató:)
