"Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!" Na, honnan idéztem? :)

Jól van, be is fejeztem, nem leszek olyan, mint nagypapám 92 éves unokanagynénje, akinek mindenről eszébe jut valami vagy egy vers, vagy egy latin idézet, vagy egy dalrészlet formájában.

A lényeg: van kb 20 percem, mert utána menni kell taní-tani (ismételt elnézést:) ).

Ma reggel a lakásban mászkálva az jutott eszembe, miért nem olvasok mostanában. De tényleg, tök gáz: elkezdek egy könyvet, aztán abbahagyom. Elkezdek egy másikat, azt is abbahagyom. Nincs annyi zsepi a házban, ahány könyvjelzőt egyszerre foglalkoztatok.

"Korszerűen bunkó vagyok..." (sorry again), bár az írást nem hanyagolom, mint azt valahol már említettem, azért a 12 ezer karakter befigyelt tegnap is:)

Mondjuk, regényt ritkán írok. Pedig ötletem is van. Meg jó lenne írni csak úgy. Nem blogot. Nem ilyen földhoz ragadt dolgokat, hogy mi történik velem. Kit érdekel. Én is unatkozom visszaolvasva. Jó, tudom, h azért legalább egy valakit érdekel:)

Szóval jó lenne írni valami szürreálisat, valami expresszionistát, valami dadaistát, csak dobálni a szavakat egymás mellé. Olyan szavakat, amiket senki sem ismer, mint pl. a pösz, a macskatalp, vagy a fenékalj.

Vagy csak egy hangulatképet. Korábban írtam már ilyet. Egyik legjobban sikerült rövid darab, életem legszebb bókjáról. Már azok közül, amiket én kaptam. Én nagyon rossz vagyok bókolásban amúgy, úh inkább szemmel próbálom kifejezni, amit érzek. Persze ezt sokan nem értik, és néha kellemetlen helyzetbe kerülök miatta.

Szóval múltkor eszembe jutott, vajon hol lehet az a "vers". Amúgy egy új műfajt is kitaláltam, amiben ezek a hangulatképek íródnak: szösszenet:) vagy ha már foglalt a kategória, akkor íj:)

Na ennyi:) visszatérek a mába, és összeszedem magam, hogy indulhassak.