Igen, itt voltunk, Dzsi korábbi "tanulmányainak" színhelyén:) Nagyon jó volt, legszívesebben haza sem jöttem volna, dehát ugye... (nem is részletezem)

Annyira tiszta volt a levegő, hogy egész meglepődtem, mi mindenre képes a szemem és a kontaktlencsém, ha úgy istenigazából összefognak.

Rájöttem továbbá, hogy a kisvárosban csörgedező, elsőre pataknak nézett vizecske a Ruhr, és hogy az autóban az AC nem a tanksapka nyitóját takarja:)

Huh, és a kölni dómot is megmásztuk... 509 lépcső, eszembe véstem, mint a pék:) A lábikóim órákkal az action után is remegtek. Az előbb nyújtózkodott a höri, szegényt ki kéne már takarítanom, úgy érzem.

Na szóval... Vásárolgattunk is, azt sajnálom, hogy Dzsibébi nem nagyon talált magának semmit, de nekem azért sikerült szemezgetnem egy kicsit:)

Tetszik a német boltkultúra, abból a szempontból, hogy az eladók mindig mosolyognak, és akkor sem akarják átvágni a torkodat, ha épp nem veszel semmit, sőt, akkor se, ha ez már azelőtt ordít rólad, hogy belépnél a boltba.

Szerettünk volna eljutni a Dortmund Bréma elleni kupameccsére is, de ez a fünfzehn kilometer Stau miatt meghiúsult. Pedig Presskartéink is voltak, miután a külföldi focirovat vezetője akkreditált minket:) Csakhogy a Flughafentől a Stadionig, a normál esetben 10 perces útszakaszt, sikerült két óra alatt megtenni. A hét órakor kezdődő meccsre negyed 9-kor érkeztünk meg a stadiontól gyalog kb 20 percre lévő parkolóba, ahol úgy döntöttünk, visszafordulunk.

A meccs am állítólag nem volt nagy szám (monnyuk, ha bejutunk, nyilván nem azzal lettünk volna elfoglalva:) ), ráadásul kiesett a Dortmund, és sajnos egy szurkoló is meghalt:( A részletekért katt ide.

De akárki, akármit mond, én még az utat is élveztem:) a visszautat főleg, amikor már lehetett haladni, és énekelni:) Meg megálltunk egy benzinkútnál is falatozgatni:)

Dzsinek a gondjaira bízták a Bulit, amit ő am nem vezethetett volna, úgyhogy volt egy kis para, nehogy történjen valami. Velünk nem is történt semmi szerencsére, a dugóban előttünk haladó autó viszont rácuppant az előtte haladóra, de mi meg tudtunk állni, úh nem csúsztunk rájuk, és a mögöttünk lévő sem ránk.

Hú, most nem jut több dolog eszembe, már azok közül, amiket itt megosztanék a szánalmas Csikasz-blog olvasóival:), a lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam:)

A német nyelv kezdett rámragadni, úh ezért is kár, h hazajöttünk, de azt hiszem, nagyjából egy hét alatt hozzá tudtam volna szokni. Furi, mert ugyanazokat az embereket egyre jobban értettem... Most viszont sajnos vissza kell váltanom angolra:(

Na megyek is:) See ya folks:)