Ma hajnalban arra ébredtem, hogy kis házi kedvencem, Vanda (aki egyébként félreérthetetlenül egy aranyhörcsög, és nem egy angyal, ugye Évi:P) iszonyatos rácsrázásban van. Ha láttátok a Vasálarcos c. filmet, biztos megvan az a kép, amikor Leo, fején azzal a szarral végiggörgeti a fejét a rácsokon. Vagy amikor az Olivér és társaiban Jenny úgy szalad el egy kerítés mellett, hogy közben egy botot végighúz rajta. Na ilyen hangokat adott a drágám. Épp álmodtam vmit, de sehogyse fért bele ez a hangsor, úh muszáj volt felébredni. Furcsa ez az álom-dolog, mert előtte többet is álmodtam, és úgy próbáltam meg beillszteni a hangokat, hogy néztem: ebbe jó? Nem, nézzük a következőt. Nem, abba sem. Nincs több álom mára, muszáj felébredned, bocsi.

És akkor föl is ébredtem, és nagysokára rájöttem, mi volt a baja: egyrészt elfogyott a kajája, ami azért érdekes, mert nemrég adtam neki, és nem hogy nem szokott ennyi idő alatt elfogyni, de még kb fél hetet ki kellett volna húznia vele. Na mindegy, kis bélpoklos, igazából az lenne a baj, ha nem enne. Adtam neki kaját. Aztán csak folytatta a zörgést, úh villany fel, nézem, mi van... A fogkoptatója, amihez eddig alig nyúlt hozzá... Hát úgy megette félig... És betuszakolta arra a helyre, ahol aludni szokott, úh nem tudott odamenni, és kihúzni sem tudta a maradék fogkoptatót. Na, helyére tettem a dolgokat, s aztán már nem volt gondja, és hagyott aludni:)