Na szóval az úgy történt...

Nekem megvolt idénre a nagy méregtelenítő kúra, igaz, nem direkt volt, és elég drasztikusra sikerült. Noncsika úgy hozott haza a keretedzésről, mint vmi hullát. Végül is, a fekete autó stimmelt:) Egyre fölfelé szökő láz, hasfájás, egyéb nem részletezendő szépségek.

Aludtam, aztán egyszer csak megjelent egy doki, aki úgy nézett ki, mint Puljezevics:) és úgy is beszélt:))) szerinte "vhakbel". Hát jó, irány a kórház. Ez húsvét vasnap előtti szombaton volt. A Honvéd kórház amúgy egész kulturált hely, nem róla mintázták az "egészségügy csődje" szobrot, az tuti. Dehát persze ez sem hat másképp az emberre, mint bármelyik másik kórház: szuriszag, kihűl a bőr, elkékülnek a körmök, gyomor a torokban, vérnyomás 65, frufru égnek áll, különösen a frissen fodrászolt, stb.

Vérvétel, ultrahang, röntgen, vérnyomásmérés. Ujjazós sebészdokik:) Estére bent maradtam megfigyelésre, de végre hagytak audni. Másnap reggel egy "jó reggelt" után ismét vérvétel:) Semmi vhakbel, meg úgy nézett ki, megmaradok, úgyhogy hazaküldtek.

Az elmúlt napok az alvásról meg a diétáról szóltak. Megspékelve természetesen egy házidogával, mert az kell. Meg most már megint melózom. De honnan ment le az az 5 kiló? Nem tudom, de egy kicsit hiányzik:) Holnap megyek először edzésre, kíváncsi vagyok, hányadik guri után esem össze:)